2021-től az áfa-törvény utazásszervezési szolgáltatásokra vonatkozó különös szabályokat tartalmazó fejezetéből eltűnt az utas fogalma. Bejegyzésünkben megvizsgáljuk, milyen hatásai lehetnek mindennek a vírus által erősen sújtott idegenforgalmi ágazatra.

Az utazásszervezés fogalma

Ahhoz, hogy egy tevékenység utazásszervezési szolgáltatásnak minősüljön, továbbra is az alábbi feltételeknek kell egyszerre teljesülni:

• a szolgáltatás jellegadó tartalma alapján meghatározó részben turisztikai szolgáltatás legyen,
• a szolgáltatást az utazásszervező az utas felé saját nevében nyújtsa,
• a saját nevében nyújtott szolgáltatáshoz más adóalany(ok)tól vegyen igénybe az utas javára szolgáltatást, amely(ek)et más adóalanyok jellemzően közvetlenül az utas részére teljesítenek.

Na de ki az az utas?

2020-ig az minősült utasnak, aki a szolgáltatást

• nem adóalanyként vagy nem adóalanyi minőségében, illetőleg
• a fentiektől eltérő esetekben saját nevében és javára

vette igénybe. (A szolgáltatást nyújtó felé erről nyilatkoznia kellett.)

Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy az az adóalany (pl. utazási iroda), aki az utazásszervezőtől vásárolt szolgáltatásokat más utasok felé közvetítette, nem minősült utasnak.

Most azonban, hogy az utas definíciója eltűnt a jogszabályból, ezek az igénybe vevők is utassá váltak.

Mi ezzel a gond?

Alapvetően az, hogy az utazásszervezési szolgáltatást végzőnek erre a tevékenységére az áfa-törvény speciális árrés-adózását kell alkalmaznia. Ez pedig nem teszi lehetővé azt, hogy a tevékenységet szolgáló beszerzéseinek áfáját levonásba helyezze.

Ha tehát eddig egy szolgáltató programokat állított össze adóalanyként eljáró utazási irodák ill. utazásközvetítők részére

• egyrészt saját kapacitásaival (pl. személyzet, járművek, stb.),
• másrészt egyéb adóalanyok teljesítményeivel (pl. külsős idegenvezető, utazási programokban szereplő múzeumok, egyéb intézmények szolgáltatásai),

a beszerzéseihez kapcsolódó áfát levonásba helyezhette, értékesítései után pedig az általános szabályok szerint számított fel áfát.

Az új szabályok szerint azonban függetlenül attól, hogy magánszemélyeket vagy adóalanyokat szolgál ki, az árrés-adózást kell alkalmaznia, bejövő számláinak áfáját pedig nem vonhatja le.

Ha ezután mindenki egységesen utasnak minősül, mi lehet még kérdéses?

Például az, hogy a végzett szolgáltatás az utazásszervezés definíciójának minden tekintetben megfelel-e?

Erre vonatkozóan az adóhatóság néhány dolgot már állásfoglalásban megerősített:

• Ha valaki egykomponensű szolgáltatást nyújt (pl. kizárólag szálláshelyet közvetít), azt is lehet utazásszervezésként értelmezni, de ilyen esetben nem kifogásolható az sem, ha ezt a közvetített szolgáltatásokra vonatkozó általános áfa-szabályok alapján számolja el.
• A turisztikai célt a nyújtó, és nem az igénybe vevő szemszögéből kell vizsgálni: ha egy cég részére szervezett külföldi út túlnyomórészt szakmai előadásokat és üzemlátogatásokat tartalmaz minimális városnézéssel, akkor nincs szó utazásszervezésről. Ugyanakkor egy cég részére szervezett – alapvetően turisztikai célú - külföldi körutazás akkor is utazásszervezésnek minősül, ha a megrendelő saját szervezésű szakmai programokkal igyekszik azt meghatározó részben üzleti jellegűvé tenni.
• Az utazáshoz kapcsolódóan nyújtott, de önmagukban - szervezés, bonyolítás nélkül is - „megálló” szolgáltatások (pl. idegenvezetés, belépők beszerzése, gyógyfürdő szolgáltatás) nem tekintendők utazásszervezési szolgáltatásnak.

Az adóhatóság persze itt is kiemeli, hogy csak az ügylet valós tartalma és a szolgáltatás összes körülménye alapján döntendő el, hogy a szolgáltatásra az Áfa tv. mely előírásait kell alkalmazni.

Valószínűleg a szektor minden résztvevője hálás lenne, ha nem a vírushelyzet miatti teljes leállás következményein, hanem az új utazásszervezési áfa-szabályok értelmezésén kellene gondolkodnia.