A fenti összefoglaló tájékoztatás és figyelemfelhívás céljából készült. Bármilyen ebből következő döntés előtt javasoljuk, hogy konzultáljon szakértőinkkel.
Azon vállalkozások, amelyek rendszeresen és egy bizonyos értékhatár felett értékesítenek, vagy szereznek be árukat vagy szolgáltatásokat kapcsolt vállalkozásoktól (tehát olyan cégektől, amelyekkel többségi tulajdonosi kapcsolatban, vagy közös ügyvezetés alatt állnak), már évek óta kötelesek az egymás között alkalmazott árakat egy úgynevezett transzferár nyilvántartásban elemezni és rögzíteni.
A fenti – eléggé furfangosnak hangzó – nyilvántartás elkészítésének célja az, hogy a vállalkozás igazolni tudja, hogy a kapcsolt felek között alkalmazott árai megfelelnek a független felek között alkalmazott áraknak. Miért van erre szükség? Egyszerűen azért, mert ha nem piaci áron történik az értékesítés/beszerzés a felek között, úgy az egyik ország adóalapja és adóbevétele egy másik ország javára sérül. Ezt az egyes adóhivatalok nyilván nem nézik jó szemmel, főleg azok, ahonnan az adóalapot és így az adóbevételt átcsoportosítják egy másik országba.
[vc_column_text css=”.vc_custom_1707140060648{padding-top: 16px !important;padding-right: 16px !important;padding-bottom: 16px !important;padding-left: 16px !important;background-color: #f2f2f2 !important;}”]
És mi történik akkor (és ez egyáltalán nem ritka), ha az jön ki a számítás végén, hogy tényleg nem piaciak a kapcsolt felek között alkalmazott árak? Ilyenkor a társasági (és esetleg iparűzési, innovációs járulék, áfa) adóalapot ki kell igazítani a piaci árnak megfelelő szintre (jellemzően meg kell emelni az adóalapokat) és az arra eső adót meg kell fizetni. [/vc_column_text]
Na jó, de mikor derül ez ki? Ez egy nagyon aktuális kérdés: korábban elég volt elkészíteni a nyilvántartást, és betenni a fiókba és ha jött az adóellenőrzés (márpedig sok esetben inkább nem jött, mint jött), akkor kellett elővenni és az abban foglaltakat górcső alá venni. Ekkor nézhette meg alaposabban az adóhivatal, hogy valóban helyes, piaci áron történtek-e az elszámolások és ha nem, akkor megtörtént-e az adóalap korrekciója?
Ezért aztán a cégek a nyilvántartásokat csak a törvényi határidőig, azaz a társasági adóbevallás benyújtásáig készítették el. Ez korábban sem volt jó gyakorlat, hiszen így, az adóév lezárásához közel már nehezen lehetett bármit is módosítani, de nehezen lehetett rávenni a cégeket arra, hogy korábban foglalkozzanak a témával.
Csakhogy! 2022-től már magában a társasági adóbevallásban is adatot kell szolgáltatni arra vonatkozóan, hogy milyen kapcsolt felekkel, milyen típusú ügyletek során milyen áron történtek tranzakciók és hogy az alkalmazott árak megfeleltek-e a piaci áraknak és azt milyen módszerrel támasztották alá? Ebből aztán az adóhivatal nagyon jól tud szemezgetni, hiszen a sok-sok adóbevallás adatait összehasonlítva gyorsan ki tudja szűrni, hogy mely cégeknél sántít esetleg a piaci ár levezetése, hol érdemes egy kis többlet adóbevétel után kutakodni.
A fő gond tehát az, ha a társaságok húzzák-halasztják az árelemzések elkészítését, hiszen, ha időben, még az adott üzleti év során megkapnák ezt az elemzést, akkor még év közben ki lehetne igazítani az árakat, elkerülve az utólagos adóemelést, illetve ennek elmulasztása esetén az adóbírságot, késedelmi pótlékot.
Ezért javasoljuk, hogy még most, az üzleti év során, de legfeljebb az üzleti év zárásának elején (és ne végén) kérjék szakértőiket, hogy készítsék el az árelemzést és tegyenek javaslatot az esetleg nem megfelelő piaci árak kiigazítására. Ezzel rengeteg adót és felesleges idegeskedést lehet megtakarítani.