A gépjárművek számának folyamatos növekedése miatt a parkolás, az úthasználat és adott esetben a bírságok sok vállalkozás mindennapi működésének szerves részévé váltak, amelyek mind költséget jelentenek.

Ugyanakkor az ezekhez kötődő kiadások elszámolása és áfabeli kezelése korántsem egyértelmű – sőt, sok esetben kifejezetten buktatókkal teli. Egy-egy hibás értelmezés nemcsak az adólevonási jog elvesztésével, de komoly pénzügyi szankciókkal is járhat. Éppen ezért fontos, hogy tisztában legyünk azzal, milyen feltételek mellett és hogyan számolhatók el ezek a tételek, és mikor élhetünk áfalevonással – ha egyáltalán van erre lehetőség.

1. Parkolás

A parkolási díjak áfabeli megítélése gyakran okoz bizonytalanságot, pedig egy hibás besorolás könnyen az áfa-levonási jog elvesztéséhez vezethet. Az egyik leggyakoribb kérdés, hogy levonható-e a parkolási díj áfája – a válasz azonban nem egyértelmű, hiszen ez attól függ, milyen jellegű szolgáltatásról van szó.

Az áfatörvény szerint a gépjárművek elhelyezésére vagy parkolására szolgáló helyiségek, területek bérbeadása nem mentes az áfa alól, vagyis adóköteles szolgáltatásnak minősül (Áfa tv. 86. § (2) bekezdés b) pont).

Az Áfa tv. 259. § 4. pontja értelmében bérbeadásnak tekintendő: a „bérleti szerződésen alapuló jogviszony mellett minden olyan egyéb jogviszony is, amelynek tartama alatt a jogosult az ellenérték egészét vagy túlnyomó részét a termék időleges használatáért téríti vagy téríteni köteles a kötelezettnek”. Azaz a törvényi definíció alapján a bérbeadás nem csak klasszikus bérleti szerződés lehet, hanem bármely olyan konstrukció, amely ideiglenes használati jogot biztosít.

Ez azonban még nem jelenti automatikusan azt, hogy az ilyen szolgáltatás után levonhatjuk az áfát. Az Áfa tv. 124. § (2) bekezdés e) pontja ugyanis kimondja: a parkolási szolgáltatásokhoz kapcsolódó áfa nem vonható le, még akkor sem, ha az adott vállalkozás saját adóköteles tevékenysége érdekében használja a szolgáltatást.

Abban az esetben azonban, ha a parkolásra alkalmas ingatlant, a parkolóhelyeket olyan módon adja bérbe a bérbeadó, hogy azon területek használatára kizárólagosan a bérbevevő jogosult, akkor általános értelemben vett ingatlan-bérletről van szó , amelynek ÁFA tartalma – feltéve, hogy az adókötelessé tételt a bérbeadó választotta és az adólevonás egyéb feltételei is fennállnak – levonható a bérlő részéről.

Parkolási szolgáltatás vagy parkolóhely bérlet? Nem mindegy, hogyan minősítjük

A gyakorlatban a parkolás minősítésének legfőbb szempontja az, hogy mennyire valósul meg annak ellenőrzése, felügyelete. Ez alapján két típus különböztethető meg:

Parkolási szolgáltatás – ÁFA NEM LEVONHATÓ

• Jellemzően rövid távú használat
• Beléptetőrendszer, sorompó, rendszámfelismerő kamerák vagy személyes felügyelet alkalmazása
• Például: közterületi parkolás, parkolóautomaták, őrzött udvarok

Parkolóhely-bérlet (ingatlanbérlet) – ÁFA LEVONHATÓ

• Hosszabb távra bérelt, kizárólagos használatú parkolóhelyek
• Nem valósul meg közvetlen felügyelet (nincs sorompó, nincs időarányos elszámolás)
• Például: irodaház alatti, sorszámozott beálló, kizárólagos használattal
• Jellemzően TESZOR 68.20.12 alá tartozó tevékenység

Vállalkozóként, amikor parkolóhelyet veszünk igénybe, érdemes alaposan megvizsgálni, hogy pontosan milyen típusú szolgáltatásról van szó: felügyelt parkolási szolgáltatást kapunk-e, vagy kizárólagos használatú parkolóhely-bérletet. Ez a különbség nem csupán jogi, hanem komoly pénzügyi következményekkel is járhat, hiszen bizonyos esetekben az áfa visszaigényelhetővé válik – míg más esetekben erre nincs lehetőség.

A gyakorlatban gyakran igaz, hogy a hosszabb távra szóló, kevésbé felügyelt bérbeadások esetén nagyobb esély van az áfalevonásra, míg a rövid távú, intenzívebben ellenőrzött parkolási lehetőségek esetén az áfa nem vonható le. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy ez nem egy merev szabály: előfordulhat, hogy egy rövidebb távú bérlet esetében sincs aktív felügyelet, vagy épp egy hosszabb távú szerződéshez társul folyamatos kontroll.

Mindezek miatt az áfalevonás megítéléséhez minden esetben az adott megállapodás konkrét tartalmát és körülményeit kell figyelembe venni – nincs minden helyzetre alkalmazható általános szabály.

2. Útdíjak és autópálya-matricák

Ha céges autóval járjuk az utakat, szinte természetes, hogy időnként autópálya-matricát vagy útdíjat kell fizetnünk. De vajon mi a helyzet ezeknek a közúthasználati díjaknak az áfájával?

A magyar áfatörvény 124. § (2) bekezdés e) pontja kimondja: a közúthasználathoz kapcsolódó szolgáltatásokra (pl. autópálya-matricák, útdíjak) felszámított áfa nem vonható le, még akkor sem, ha az adott úthasználat teljes egészében a vállalkozás adóköteles tevékenységéhez kapcsolódik.

Ez azt jelenti, hogy hiába üzleti célból utazunk – például egy ügyfélhez vagy áruszállítás miatt –, személygépkocsi vagy kisteherautó esetén az áfát nem igényelhetjük vissza ezekkel a költségekkel kapcsolatban.

Mikor van mégis lehetőség áfalevonásra?

A kivétel a nagyobb teherautókra vonatkozik. Az áfatörvény 125. § (2) bekezdés h) pontja szerint az áfa levonható, ha az úthasználat egy olyan tehergépjárművel történik, amelynek össztömege meghaladja a 3,5 tonnát. Ezek jellemzően fuvarozásra használt kamionok, nagyobb áruszállító járművek.

A közúthasználat áfájának levonhatósága  nem a céges használattól, hanem a jármű típusától függ. Érdemes tehát tisztában lenni azzal, milyen járműre vásároljuk az útdíjat, mert ez határozza meg, hogy az áfa az államkasszában marad, vagy visszakerülhet a vállalkozásunkhoz.

Összegzésként elmondható, hogy a parkolási és úthasználati díjak áfabeli megítélése nem mindig egyértelmű, ezért minden esetben fontos a konkrét szolgáltatás tartalmát és körülményeit alaposan megvizsgálni.

A sorozat következő részében a gépjárműhasználathoz kapcsolódó bírságok és pótdíjak elszámolhatóságát, valamint azok társasági adóban való megítélését ismertetjük – hiszen ezek is jelentős, de gyakran figyelmen kívül hagyott adóügyi kockázatokat hordozhatnak.

Kapcsolatfelvétel