A helyi dokumentáció tartalmát érintő változások
Egyszerűsítés az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatásoknál
Az új szabályozás világosabb definíciót ad az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatásoknak, közelebb hozva a szabályozást az OECD Transzferár Irányelvekhez, és elhagyva a korábbi, szigorú magyar értékhatárokat. Ha egy szolgáltatás megfelel a funkcionális kritériumoknak, és a nettó haszonkulcs a nyújtáskor legalább 5%, igénybevételkor pedig legfeljebb 5%, akkor a dokumentációból számos kötelező elem elhagyható, így akár a benchmark-tanulmány készítése sem szükséges.
Vállalati adatbázis-kutatások szigorítása
Az új transzferár-rendelet szabályozza a vállalati adatbázis-kutatások menetét: a vizsgálatba csak az egyedileg azonosítható, aktív és független társaságok vonhatók be. A periódus főszabályként a vizsgált évet megelőző három év, a pénzügyi adatoknak mindhárom évre rendelkezésre kell állniuk, és legfeljebb egy veszteséges év engedélyezett. A tesztelt időszak meghatározásakor az adózónál egyetlen év eredményét kell vizsgálni.
A tevékenységi szűrés elsődleges TEÁOR-kód alapján történik, kulcsszavas keresés csak kiegészítő jelleggel alkalmazható. A földrajzi szűrés lépcsőzetesen bővíthető: Magyarország → V4 → további 7 EU-ország (Bulgária, Észtország, Horvátország, Lettország, Litvánia, Románia és Szlovénia) → EU27, de csak akkor, ha a minta elemszáma nem elegendő.
Az új szabályok egyértelmű üzenetet közvetítenek: a központilag készített kutatások csak akkor lesznek elfogadhatóak magyar dokumentációs célokra, ha megfelelnek az előírásoknak.
Transzferár adatszolgáltatás
Az új transzferár-rendelet erősebben összekapcsolja a helyi dokumentumot a társasági adóbevallás részeként teljesítendő transzferár-adatszolgáltatással. Az ATP lapok adatai ezentúl a helyi dokumentáció (Local File) tükörképeként szolgálnak. A két rendszer összehangolása érdekében a helyi dokumentációnak tartalmaznia kell az ATP lapokon szereplő ügyletelnevezést és a legjellemzőbb TEÁOR-kódot, így minden tranzakció egyértelműen beazonosítható.
Összevonhatóság
A korábbi gyakorlatnak megfelelően az ellentétes irányú tranzakciók továbbra sem vonhatók össze. Az összevonhatóság megítélése számviteli alapon történik: az ügyleteket aszerint kell elkülöníteni, hogy a tranzakció a könyvekben a szállítói vagy a vevői oldalon jelenik meg.
Az új rendelet egyértelművé teszi továbbá, hogy bizonyos átfogó tranzakciós kategóriák soha nem vonhatók össze egymással. Ide tartoznak a gyártási, forgalmazási, szolgáltatási és pénzügyi ügyletek, valamint az immateriális javakhoz kapcsolódó tranzakciók.
Szegmentálás
Az új rendelet előírásai szerint a transzferár-számítások pénzügyi adatainak összekapcsolhatónak kell lenniük a számviteli rendszerrel, és az üzemi eredmény szintjén teljes körű szegmentációt kell biztosítani. Kötelező az üzemi eredményt érintő tevékenységenkénti, indokolt esetben részletes bontású kimutatás, fel nem osztott tételek nélkül. A szegmentálás kiterjedhet egyes bevétel- és költségtípusokra is, amelynek módszertanát és indokolását részletesen dokumentálni kell.
DEMPE-funkciók
Az immateriális eszközöket érintő tranzakcióknál kötelező bemutatni a DEMPE-funkciókat (fejlesztés, értéknövelés, karbantartás, védelem, hasznosítás), amelyek kulcsfontosságúak az immateriális javakhoz kapcsolódó jövedelmek allokálásánál.
Hasznossági teszt szolgáltatások esetén
A szolgáltatás igénybe vevőjének mostantól kötelezően alá kell támasztania, hogy a szolgáltatás az üzleti tevékenységéhez teljes egészében szükséges.
Hogyan készülhetnek fel a vállalatok?
Bár a rendelet a 2025-ös dokumentációhoz csak választható, már most érdemes felkészülni a változásokra, hogy a 2026-os átállás zökkenőmentes legyen.
- Azonosítani kell azokat a tranzakciókat, amelyek eddig mentesítés alá tartoztak, de a jövőben dokumentációt igényelnek, például ingyenes pénzmozgások vagy nagyobb összegű költségátterhelések.
- Minden immateriális ügyletről részletes DEMPE elemzést kell készíteni, hogy a szükséges tartalmi alátámasztás a dokumentáció összeállításakor már rendelkezésre álljon.
- Összhangba kell hozni az ATP-lapokat és a helyi dokumentumot, egységesítve az ügyletneveket, TEÁOR-kódokat és a felek karakterizációját.
- A számviteli és kontrolling rendszereket úgy kell kialakítani, hogy az üzemi eredmény szintjéig pontosan és visszakövethetően lehessen szegmentálni az egyes kapcsolt ügyletek bevételeit és költségeit.
- Érdemes ellenőrizni, hogy az adatbázis-kutatás (benchmark tanulmány) mindenben megfelel-e az új rendelet szigorításainak, beleértve a veszteségkizárást, az időintervallumot, a földrajzi hierarchiát és a tevékenységi szűrést.
- Minden szolgáltatás esetében bizonyítani kell, hogy teljes egészében az üzleti tevékenységhez szükséges, és egyértelműen dokumentálni kell a szolgáltatás tényleges hasznát, például hogy miként támogatja a működést, a termékek előállítását vagy a szolgáltatások nyújtását.
Konklúzió
A szabályozás bizonyos pontokon egyszerűsíti a helyi dokumentáció általános tartalmi elemeit, ugyanakkor több területen új dokumentációs és adatszolgáltatási kötelezettségeket vezet be, ami sok eddig „láthatatlan” tranzakciót hozhat be a transzferár-nyilvántartás körébe.
Az új rendelet illeszkedik abba a trendbe, amely az elmúlt években a transzferárhoz kapcsolódó megfelelési elvárások szigorodását mutatta Magyarországon. Az adóhatóság folyamatosan fejleszti ellenőrzési kapacitását, így a vállalkozásoknak a transzferárak terén egyre szigorúbb vizsgálatokkal kell számolniuk.
Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a változások jelentősen növelhetik az adózók adminisztratív terheit, különösen a transzferár-dokumentáció elkészítése és rendszeres felülvizsgálata során. A következő időszak kulcskérdése az lesz, hogy ki mennyire tud időben alkalmazkodni az új elvárásokhoz – és elkerülni a későbbi adókockázatokat.
Az új transzferár-rendelet 2025-ös alkalmazása összetett feladat, amely nemcsak a dokumentáció frissítését, hanem a vállalati folyamatok újragondolását is megköveteli. Érdemes már most szakértő segítséget igénybe venni: jól felkészült adótanácsadóink készséggel támogatják Önöket a nyilvántartások átdolgozásában, hogy minden új követelménynek megfeleljenek, és az átállás gördülékeny legyen.
